És akkor bevágtatott apám, az oldalán a 25 éves barátnőjével...

Az igazság az, hogy mindig is 4-5 évvel fiatalabbnak látszottam a koromnál, és ez a mai napig is így van. Végül megtaláltam azt a férfit, akivel úgy éreztem, le tudnám élni az életem, de apám persze ezúttal is fanyalgott, nem értette meg, hogy a nálam idősebbek sosem közeledtek hozzám. Szerinte ez hülyeség, hazudok, mintha könyvből olvasnám. Engem ekkor már nem érdekeltek a hülyeségei, de azért meghívtam az eljegyzésünkre.

Aztán eljött a napja. Épp azon agyaltam, hogy ha nem jön, akkor sincs semmi gond, csak formaság az egész, talán jobb is, ha nem jelenik meg, amikor bevágtatott apám... Anyám lakásába, ahol ő sosem lakott, mégis, mintha hazajött volna, oldalán a 25 éves barátnőjével. Az arcán széles vigyorral fogott kezet mindenkivel, pár poénnal lehengerelte a vendégeket, majd közölte: Na, végre, 30 évesen férjhez megy a lányom, ha egyáltalán eljutnak odáig!Majd kifejtette, hogy nagyobb az esély arra, hogy nem, mivel nem illünk össze – majd hangját megemelve folytatta:Mit akar egy 6 évvel fiatalabb fiú egy 30 éves nőtől? Most komolyan én mondjam meg?– fordult a család felé, majd közölte a vőlegényemmel, hogy haragszik rá, mert túl fiatal 24 évesen egy komoly kapcsolathoz, s bár fia sosem volt, ha lenne, azt tanácsolná neki, hogy meneküljön, amíg lehet.

Álltunk döbbenten, még jövendőbeli anyósom is felhúzta a szemöldökét, pedig ő sem volt oda az ötletért, hogy a kisfia egy ennyivel idősebb nőt vegyen feleségül. Aztán az 50 éves apám közölte, hogy zavarjuk le gyorsan a dolgot, mert ő és a barátnője este diszkóba mennek, sietniük kell.

A lánykérés megtörtént, apám formálisan áldását adta ránk, majd odament a kisebbik húgomhoz, és vihogva magyarázott neki valamit, mire a testvérem közölte vele, hogy nem kiváncsi a hülyeségeire.

Csalódottan vonult oda a kedvencéhez, a idősebbik húgomhoz, és kacsintva közölte vele, hogy engem rövid időn belül otthagy majd a vőlegényem, a másik húgomat meg sosem az eszéért szerettük. Ezek után felém fordult és közölte, hogy számítsak rá, hogy ha a párommal lesz gyerekünk, én egyedül maradok. Túl öreg vagy ehhez a sráchoz, ha nem most, akkor legkésőbb 10 év múlva, amikor elkezdesz ráncosodni, ő viszont még mindig fiatal lesz, lelép egy fiatal lánnyal, és te ottmaradsz egyedül a gyerekeddel, ha egyáltalán lesz. Egy 24 éves fiú ugyanis nem akar gyereket, remélem, tudod, bármennyire is hálóztad be a hadd ne mondjam, mivel, csak azért, hogy szülhess – magyarázta.

Döbbent csend fogadta ízléstelen mondandóját. A sógorom, az idősebbik húgom férje tért először magához, és három egyszerű szóval vetett véget apám parádézásának: „Ez egy barom!" – közölte.

Apám, mint egy felbőszült bika kérte ki magának, hogy az ő házában egy idegen vele így beszéljen. Ez már anyámnak is sok volt, kénytelen-kelletlen tájékoztatta, hogy ez a ház sosem volt az övé, nem élt és nem is él itt, úgyhogy vegyen vissza a lendületből, aztán tartson önvizsgálatot, mert szemmel láthatólag valami gond van az agyával.

Apám fújtatott, közölte, hogy távozik, de követelte, hogy előbb adjon neki puszit a másfél éves kislány unokája, elvégre milyen szép babát hozott neki. Az unokahúgom akkor már úgy meg volt ijedve nagyapja viselekedésétől, hogy inkább nem akart puszilkodni. Több sem kellett az öregemnek, kitágult orrlyukakkal, vörös fejjel ordította, hogy a tesóm ellene neveli a lányát, hát ezt érdemli ő a kedvenc gyerekétől?

A kis barátnője közben állt mélán, egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát próbálta kitalálni, hogyan kéne reagálnia. Végül a feszültséget oldandó, anyámhoz fordult és feltette az évszázad kérdését:

Neked olyan jó ízlésed van, nem vinnél el valamikor táskát venni? 

Az én drága, erkölcsi magaslatokon sosem állt apám erre ráugrott, ám ahelyett, hogy kihasználva a csendes döbbenetet, elköszönt volna, szélesre húzott szájjal, arcán az aha-élmény nyomaival azt találta mondani jóanyámnak:

Igaza van Sziminek, olyan jó ízlésed van, és végül is, minha a negyedik lányod lenne, ugye? Vidd már el valamikor táskát venni, végre lenne egy tisztességes darabja.

Ezen a ponton a sógoromnak elege lett: apám szentségelése és hisztériája közepette finoman kitessékelte apósát és 25 éves nőjét a házból, és tiszta erőből bevágta mögötte az ajtót. Ez volt az eljegyzésem napja.

Azóta eltelt 25 év, a srác és a „ráncos vénlány" még mindig szerelmesek, és egy kamaszfiú szülei.

Apám azóta elfogyasztott még három feleséget, de egyik sem volt fiatalabb nála. A 25 évesből ugyanis gyorsan elege lett, ahogy kedvenc lányának magyarázta: Egy közös témánk sincs, ráadásul fogalma nincs, hogy mit kellene csinálnia az ágyban. Még azt sem tudja, hogy öreg járgány szivatóval indul – mondta röhögve a testvéremnek, aki sok mindent akart hallani életében, de ezt egészen biztosan nem.

Hogy mi a tanulság? Talán az, hogy nem minden férfi való apának. Ha mégis az lett, és neked jutott, kerüld el messzire, mindig hagyd figyelmen kívül a rosszindulatú kinyilatkoztatásait és ne haragudj rá. Én sem haragszom az enyémre, szenved ő maga miatt eleget. Mert a barátnőit, feleségeit cserélgetheti, amilyen sűrűn akarja, de önmagával élete végéig együtt kell élnie.

Forrás: she.hu